Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban.
John Updike magyarországi kultusza ismeretében meglepő, hogy van még munkásságának olyan darabja, amit nem adtak ki nálunk, az Emlékek Gerald Ford elnökségéről című, 1992-ben megjelent regényt olvasva azonban érteni véljük, miért maradt ki a magyar megjelenések sorából. A könyv ugyanis címe dacára vajmi keveset foglalkozik a Richard Nixon lemondása és Jimmy Carter megválasztása közötti két és fél éves intermezzóban elnöklő Forddal és a vele kapcsolatos politikai játszmákkal, viszont annál részletesebben eleveníti fel egy elődje, James Buchanan életét, akit nemhogy a magyar olvasó, de még az amerikai sem igazán ismer. Pedig nem jelentéktelen időszakban került a Fehér Házba: ő volt az utolsó elnök, aki a polgárháború 1861-es kitörése előtt kísérletet tett arra, hogy egyben tartsa a rabszolgatartás kérdése és a gazdasági érdekkülönbségek mentén kettészakadni készülő Egyesült Államokat. Az északi Pennsylvaniából származó, de a déliekkel szimpatizáló Buchanan megrögzött középutas volt egy korban, amikor a középút egyszerűen nem vezetett sehová; az utolsó pillanatig igyekezett megtalálni a mindkét félnek elfogadható kompromisszumot – hiába. Történészek az egyik, ha nem a legpocsékabb amerikai elnökként tekintenek rá, Updike viszont megpróbálja láttatni a jó szándékot a tehetetlenség mögött. Pontosabban regényének narrátora, egy New Hampshire-i leányfőiskola történelemprofesszora, Alfred Clayton, akit egy történésztársaság folyóirata kér fel a Ford-elnökséggel kapcsolatos reflexiói lejegyzésére, ám ő ehelyett zűrös hetvenes évekbeli magánéletéről mesél, el nem készült Buchanan-könyve részleteit is bele-beleszőve az elbeszélésbe.
A Húrokon írt történelem című műsorban mások mellett Schuster Lóránt, Korda György, Csepregi Éva, Kovács Kati, Vikidál Gyula, Tátrai Tibor, Nagy Feró, Charlie és Demjén Ferenc mesél nemcsak a saját pályafutásáról, de arról is, hogyan lehetett a szocializmus keretei között zenészként és emberként létezni.
Donald Trumpnak az általa nagynak és gyönyörűnek nevezett, szerteágazó, Amerika sok rendszerét megreformáló salátatörvénnyel sikerült elérnie második elnöksége első nagy törvényhozási sikerét.
Az orosz külügyminisztérium közlése szerint a találkozón Szergej Lavrov „érdemi és őszinte eszmecserét folytatott” Ukrajna, Irán és Szíria helyzetéről Marco Rubióval.
Az amerikai elnök erős mondataira érdemes figyelni, mert az üzenet legtöbbször fontosabb, mint a tett.
Már a bemutatója előtt meglehetősen nagy hullámokat vetett a Superman legújabb mozis feldolgozása, miután a rendezője bevándorlóként utalt a címszereplőre. A végeredmény viszont nem ennyire direkt, inkább egy erősen nosztalgikus, grandiózus képi világú tanmesét látunk az emberi jóságba vetett töretlen hitről.
Ő volt az az ember, akire mindig, minden helyzetben számíthattam.
Technikai problémák miatt félbehagyták az Optimus gyártását, teljesen újratervezik a robot következő generációját – a leállás tehát valószínűleg csak átmeneti.
Pataky Attila, az Edda legendás frontembere durván nekiment Azahriahnak: szerinte a 23 éves énekes dalai a drog, az öngyilkosság és a morális leépülés kultuszát terjesztik. A rockzenész szerint Azahriah nemcsak ostobaságokat beszél, hanem veszélyt is jelent a fiatalokra nézve – és ha így folytatja, „büntetőjogi kategória lesz” a vége.
